A Himalája utolsó buddhista királyságaként ismert Bhután mindössze 700 000 embert számlál, apró ország földrajzi és politikai elszigeteltsége miatt csak az elmúlt pár évtizedben kezdett modernizálódni. Világszerte ismert, hogy Bhutánban boldogságban mérik a GDP-t: működik a Boldogság Minisztérium, ahol boldogság-ügynökök dolgoznak, akik felmérik a lakosság boldogságszintjét. Ennek eredményéből dolgozzák ki a fejlesztési terveket, amelyeknek elsődleges célja, hogy tovább növeljék a bhutáni társadalom „boldogság indexét”. Ez az ideológia Bruttó Nemzeti Boldogság (Gross National Happiness) néven vált ismertté, a buddhista filozófia és a közgazdaságtan értékeit ötvözi. Bhután alternatív társadalmi modelljét óriási érdeklődés övezi napjaink felgyorsult, elidegenedett, urbanista társadalmainak körében.

A dokumentumfilmes csapat két, negyvenes éveiben járó boldogság-ügynököt követ, akik évente kétszer másfél hónapot töltenek úton, kérdőíveikkel házról-házra járják az elszigetelt falvakat a Himalájában. A filmesek arra vállalkoznak, hogy intim betekintést nyújtsanak a bhutániak hétköznapjaiba és vágyaiba, továbbá arra az univerzális kérdésre keresik a választ, hogy valóban mérhető-e a boldogság.

A Bruttó Nemzeti Boldogság szívmelengető utazást ígér egy titokzatos, meseszerű világba, mely szöges ellentéte a fogyasztás és vágyak által dominált társadalmi berendezkedésnek.